2013.06.20. 16:55, Hiro
Aoi jókedvűen libbent be a probaterembe. Ma kivételesen korán kellt, és mivel nem volt jobb dolga, gondolta megadja hódolatát a legújabb hobbyjának, igy kényelmes ruhaneműt aggatva magára ült be kocsijába, s indult el gombászni.
Igazából, fogalma sem volt, hogy miért ezel üzte az idejét az utobbi hónapokban, csak arra emlékezett, hogy a zinterneten egy ilyen oldalon kötött ki, ahol gombákról volt szó. Volt ott persze sok kép, amik nagyon megtetszettek neki, és természetesen felvontak sorolva a gombafélék, hogy melyiknek mi a neve, ehető-e vagy mérgező. Ez utobbi különösebben nem érdekelte, úgy vélte, hogy ha valami szép, az biztos finom is, és nem lesz tőle kutya baja.
Sok gombát sikerült összeszednie, aminek nagyon őrült, annak legfőképpen, hogy párat felismert azok közül, amik a képeken voltak, és ez büszkeséggel töltötte őt el. Annyira elvarázsolt volt,h ogy szinte észre sem vette az idő mulását, csak arra eszmélt fel, hogy szól a telefonja, és Ruki keresi őt.
- Igen? - válaszólt a hivásra, miközben törpe barátja indulatosan szólt bele a vonal tulsó végéből.
- Merre vagy, te marha? - Aoi kicsit háttrahökkölt, először azt hitte, hogy barátja félretárcsázott, aztán mikor mindenféle cifra szitkokkal jutalmazta őt, leesett a tantus, hogy igazábl vele van baja. - Meddig kell még várjunk rád, te idióta. Másfél órája késel!
- A-a-a-azonnal indulok - kezdett el dadogni idegességében. Tudta azt, ha Ruki dühös, akkor nagy baj van, óriási baj. Avagy, ha nem igyekezik, a törpe letépi a tökeit.
Fél óra alatt sikerült beérnie, amin ő maga is elcsodálkozott, de örült, hogy csupán ennyibe telt, reményel töltötte el a gondolat, hogy töpörödött barátja talán megkegyelmez neki.
Kezében a zacskó gombával sétált be a próbaterembe, minden szempár rá szegődőtt, ő meg egyszerűen nem tudta, hogy mit kellene tennie. Életében talán másodjára félt ennyire, első alkalom akkor volt, amikor az anyukája megtalálta a felnött magazinokat az éjjeli szekrényében, egy flakon sikositó és egy doboz óvszer kiséretében. Olyan rettegés fogta el őt, hogy szerencsétlen anyja megsajnálta fiát, majd inkább gyengéden kérdezte ki őt, hogy honnan és miért vannak neki ilyen dolgai, alig tizenhat évesen. Életében nem szégyelte úgy magát, mint akkor...
- Merre jártál? - kérdett rá Ruki fenyegető hangot. Aoi egy nagyot nyelt és csak utána merte szóra nyitni ajkait.
- Go-go-gombásztam... - dadogta ismét, igy nem is csodálkozott el senki, hogy Uruha, aki mindennapjait az elvarázsolt álomvilágában töltötte, félreérti Yuu szavait.
- Jó, hogy te baszni mész, mi meg várunk rád... - morrogta bajsza alatt, mire Aoiból kitört a nevetés, a többiekből úgyszintén. - Ezen mégis mi olyan nevetséges? Ha én akarnék megtömni valakit, utánam jönnétek és kihuznátok az illető seggéből... - durcázott karbafont kezekkel, mire a többi tag újonnan hahotázni kezdett.
- Gombászni voltam - felte Aoi jókedvűen. - Tudod, gombát szedtem. Mellesleg, Ru meg ne sértődj, de, te vagy az, akinek általában a seggében turkálnak az emberek... - röhögte szembe a szológitárost, aki kipirulva lehajtott fejjel próbált nem elpatkolni szégyenében.
- De minek neked gomba? - értetlenkedett Reita, miután sikerült rendeznie vonásait. - Mellesleg, honnét tudod, hogy mi ehető és mi nem? Mivan, ha mérgező gombát szedtél és meghalsz?
- Ugyan, dehogy. A Zinterneten utána néztem, mindet meg lehet enni. Megyek is, megkészitem, legalább reggelizzünk egy jót - vigyorogta, majd a szoba sarkához közelitett, ahová egy apró konyharészleg volt berendezve. Jókezdvűen megmosta a gombákat, kivágta azokat a részeket, amiket rossznak vélt, majd egy kis olajt csöpögtetve a serpenyőbe, sütőgetni kezdte őket. Pár pillanat alatt kellemes illatok töltötték be a termet, még a morcos Uruha is éhes szemekkel pillantott az idősebb felé.
Már nagyban kajáltak, amikor Reita aggályai újból előjöttek. Hiú volt, és imádta az életét. Nem akart ő sosem fiatalon meghalni, ő egyáltalán nem akart.
- Te, Yuu, mi van ha mégis mérgező és mondjuk, csak késöbb érezzük a tüneteket? - osztotta meg a többiekkel is gondolatait, mire csak kukcogás volt a többiek részéről a reakció.
- Ne aggódj ilyenek miatt - vigyorgott rá jókedvűen Aoi. - Majd felhivlak, hogy siess a sürgösségire, ha én meghalok.
- Még jó, hogy vannak nemzetközi perceid is - sóhajtott fel gondterhelten Uruha, aki oly módon rabja volt világának, hogy észre sem vette, mekkora butaságot mondott megint.
http://www.youtube.com/watch?v=eu2zVdtTb3M
Nekem valamiért ez a klipp ugrott be végig, ahogy olvastam. : DD Nem is értem miért... : D