Ismét írtam egy Adachi féle "humoros" történetet. Nem nevezném annyira viccesnek, inkább csak azon lehet nevetni, hogy Aoi milyen buta. :D. 

Apró csókok csattannak el köztünk, édes simogatásokat kapok, az egész aktusunk csodálatos. Már fél éve együtt vagyunk Uruhával, de csak most engedtem meg neki, hogy együtt legyünk. 
Reggel fáradtan ébredek, és kedvesemhez bújok. 
- Rurciiii...- keltegetem. - Fürdess meg, folyik ki belőlem... - mondom vörös pofival, Ruru pedig mosolyogva kel fel és visz fürdeni. Alaposan kitisztít. 
 

Úgy egy hónappal az első aktusunk után reggel úgy ébredek, hogy forog a világ, és hányingerem van. Nos, ezzel nem is lenne annyira sok baj, de minden egyes reggelemet így kezdem, és kívánom a savanyú dolgokat, hisztis vagyok, és az az idióta rosszullét... 
 

Egy idő után nem bírom és utánanézek az interneten. Minden jel egyértelműen arra mutat: Terhes vagyok! A hasamra simítom a kezemet és boldogan elmosolyodom. Uruha nagyon örülni fog neki, ha megtudja! Biztosan kislány lesz! Egy kis hercegnő! 
Azonnal elmegyek vásárolni, a kosaramat teli teszem gyermekjátékokkal, babruhákkal, bébiétellel. Hazamegyek és mindent kipakolok. Felbontok egy bébiételt s azt kezdem enni, mert ha ott van bennem a kisbaba, akkor egészen biztosan jól esik neki, hogy bébiételt eszem. 

Uruha ma későn jön, Rukival fotózáson voltak. Mikor hazaér, egyből a nyakába ugrom és megcsókolom. 
- Uruha! Terhes vagyok! - lesápadva néz rám és megsimogatja az arcomat.
- De Aoi... - nem örül, ez teljesen lelomboz. Kiugrom a karjaiból és pelenkákkal kezdem dobálni.
- Persze, megcsinálod a gyereket, de felnevelni már luxus, igaz?! Akkor miért csináltál fel! Vállald a felelősséget a tetteidért! - hisztisen vonulok el a szobánkba és levetem magamat az ágyra. Összekuporodok, és a hasamat fogom. Nem hiszem el, Uruha hogy lehet ilyen felelőtlen? A könnyeim megindulnak, hozzá akarok bújni... 
Nemsokára nyílik az ajtó, és Uruha lép be rajta. Mellém fekszik és megfogja a kezemet. 
- Aoi, nem arról van szó, hogy nem örülnék egy gyereknek, de... - ekkor fejbe verem egy párnával. 
-  Nem akarom hallgatni a vészmadárkodásodat! - átölelem és hozzábújok.- Ugye azért még szeretsz? - Uruha csak elmosolyodik és hozzám bújik. 
- Persze, hogy szeretlek kicsim. - érzem, hogy megmozdul valami, ezért egy hatalmas mosoly terül el az ajkaimon. Megfogom Uruha kezét és a pocakomra teszem. - Megmozdult! - mondom csillogó szemekkel. Uruha kicsit furán néz rám, de elfogadja a dolgot. 

Telnek a napok, és egyre többet vagyok rosszul, a kedvem is egyre rosszabb. A srácok is átjöttek, hogy mi van velem, mire én nagy büszkén eléjük állok. 

- Srácok... Terhes vagyok! - mondom mosolyogva. Kai egyből átölel és gratulál, Ruki is így tesz, Reita viszont úgy néz rám, mint valami őrültre. 

- Aoi! Te nem lehetsz terhes, te férfi vagy!! - megszeppenten nézek rá, és elkezdek bőgni. 

- Reita, te idiótaaa! - kiabálom neki és a hasikámat fogom, ahol az én kicsim van. Felrohanok a szobánkba és nem megyek le. Uruha feljön vigasztalni, de nem szólok hozzá. Így telik el két nap, de a rosszulléteim tényleg egyre sűrűsödnek, pedig rendesen eszem a babatápot és a kismamáknak való gyógyszereket. Az én babám egészséges lesz! 

Egyik reggel mosolyogva ülök bele a kedvesem ölébe. 

- Kicsiiim.... kértem időpontot a nőgyógyásznál, eljössz velem? - mosolyogva nézek rá, ő pedig ugyanúgy mosolyog vissza. - Előtte elmehetünk vásárolni is. 

Órákon keresztül járjuk a boltokat, berendezéseket veszünk, én pedig néha érzem, hogy rúg a baba. Uruha eléggé rácsodálkozik a dologra, de hát istenem. 

Délután a nőgyógyásznál kötünk ki, aki eléggé furán néz rám. Megvizsgál ultrahangos géppel, majd még rengeteg vizsgálatot végez el rajtam, de végig olyan furán méreget, mintha nem látott volna még terhes embert! 

Kint várunk az eredményekre, az orvos pedig kijön. Felkelek Uruha öléből, mire egy gyógyszert nyom a kezembe. 

- Ebből egyen napi 3x, és el fog múlni az ételmérgezése. - kikerekedett szemekkel nézek rá. - Mit evett mostanában? - nem tudok megszólalni. - Uram, ugye ne hitte el, hogy terhes?! - erre mérgesen kiabálok neki.

- De a baba még rúgott is!- erre felkacag.

-Uram, az csak az ételmérgezésnek köszönhető volt, ugyanis... hogy is fogalmazzak, tudja a belei... - erre félbeszakítom és feldúltan robogok ki a kórházból. Annyira beleéltem magam. Uruha mellém áll és megcsókol. 

- Kicsim, a férfiaknak nem lehet gyerekük...- erre mérgesen nézek rá.

- Ezt eddig miért nem mondtad? Feleslegesen vettem egy csomó szart! - morgok. Annyira lelombozódtam.

- Ó, máshogy is lehet gyerekünk... - megcsókol és a szülőszoba felé vesszük az irányt, ott ugyanis mindig akad olyan baba, aki nem kell a szüleinek. Találunk is egy kislányt, aki eléggé hasonlít rám és Uruhára is.  Egyből örökbe is fogadjuk,és mivel a kórház vezetője igen nagy GazettE fan, nincs túl sok dolgunk.
 

Másnap a banda többi része átjön, és a kisbabára bámulnak.

-Ezt ti meg hogy?! - néz ránk Reita, mintha ufók lennénk.  Gonoszan elvigyorodom és kinyújtom a nyelvem. Reita sokat sejtetően Rukira néz. 

- Óó Chibii~~ - mondja vigyorogva. - Ha hazaértünk, mi is belekezdhetnénk egy baba-projektbe...- Ruki kikerekedett szemekkel bámul Reitára.

- Te engem gumi nélkül az életbe nem dugsz meg többet! - fejbe vágja egy párnával és már menekül is a kiéhezett basszeros elől.