Hongki:

   A k�lvil�g lassan k�szott be a f�lemen kereszt�l. Furcsa �lmom volt. Yong Hwa karjaiban voltam, vigy�zott r�m. M�g most is hallom a hangj�t. �lmodom? Lehet...valaki besz�l...f�j... iszonyatosan f�j a fejem. Halkan ny�sz�r�gni kezdtem, �s megpr�b�ltam kinyitni a szemem, de az nem volt sem egyszer�, sem pedig j� �tlet. A gyomrom t�r�zni indult felfel�, de p�r lassabb leveg�v�tel ut�n siker�lt err�l lebesz�lnem, �s �gy d�nt�ttem nem pr�b�lkozok tov�bb a szemeim kinyit�s�val, �gy ink�bb a hall�somra koncentr�ltam. Nagy nehezen siker�lt felismernem a hangokat. Az egyik az �n egyetlenem hangja volt, a m�sik pedig Shin Hye hangja volt. De mi�t ilyen furcsa? S�r? Ennyire rossz �llapotban vagyok? Haldoklom? A f�lelem jeges kezekkel markolt bele a sz�vembe, �s �les�tette ki a hall�som.

– ...molyan? Ugye nem?

– Sajn�lom Shin Hye!- ruha suhog�s�t hallottam, majd k�nnyed l�pteket, amint k�zelednek fel�m.- Bunk� voltam, �s nem figyeltem el�gg�...�s n�zd meg mi lett a v�ge!- A szipog�st egy kiss� messzebbr�l hallottam.- M�g j�, hogy er�s v�d�angyala van ennek a l�k�ttnek! Nagy m�zlista vagy Hongki!- suttogta nekem, mik�zben er�s kezei v�gigsim�tottak a hajamon. Gyeng�d �rint�s volt, szinte csak elsuhant felettem, de hihetetlen�l j� �rz�s volt. Eg�szen addig, am�g a f�jdalom �gy nem d�nt�tt a fejemben, hogy mag�ra vonja a figyelm�t. Akaratlanul is felny�gtem �s �sszer�zk�dtam.

– Yong Hwa? Te most komolyan szak�tasz velem? Miatta?- Ez a hiszt�rikus hang annyira nem illett hozz�, �m a lelkemben boldog voltam, �s ennek l�that� bizony�t�ka is akadt. Egy apr� kis k�nnycsepp indult �tnak lefel� az arcomon. Meleg teny�r �rintette az arcom. Az ajt� olyan er�vel csap�dott be a kiviharz� Shin Hye m�g�tt, hogy m�g az �gyam is beleremegett. A zaj pedig tov�bb hergelte a fejemben kalap�l� kis sz�rnyeteget, aki erre er�sebben verte bel�lr�l a kopony�mat.

- Hongki? Magadn�l vagy?- apr�t s�hajtottam �s �jra megpr�b�ltam kinyitni a szemem.- V�rj! El�bb beh�zom a f�gg�ny�ket!- Hallottam, ahogy elmegy az ablakig �s beh�zza a f�gg�ny�ket.- Na most m�r lehet!- �jabb pr�b�lkoz�s. Ez�ttal siker�lt r�snyire nyitnom a szemeimet, de a szoba ringlisp�lt j�tszott. A gyomrom pedig k�vette. A l�baim �gtek a fejem l�ktetett.

– Sz�d�l�k...�s...h�nyni kell!- ny�sz�r�gtem. Erre � kinevetett.- Ne nevess ki, k�rlek!- motyogtam, mik�zben lassan fel�ltem a seg�ts�g�vel.

– Igen is kinevetlek! Pedig igaz�b�l megverni lenne kedvem t�ged!- n�zett egyenesen a szemembe. B�rmennyire is forgott velem a vil�g, ak�rmennyire is ki akart j�nni a gyomrom hirtelen semmi sem sz�m�tott, csak az � pillant�sa. Belen�ztem a v�gtelen�l m�ly tekintet�be �s elvesztem benne.- M�gis hol j�rt a fejed, amikor ilyen vesz�lyes jelenetet forgatsz?- a hangj�ban cseppnyi haragot sem hallottam, csup�n agg�d�st �s ez jobban esett, mint b�rmi m�s a vil�gon amit tett volna.- Hongki?- k�rd�s�ben annyi kedvess�g �s gyeng�ds�g volt, hogy a k�nnyeim megint z�poroztak. K�nomban elnevettem magam. Tehetetlen�l b�multam �lemben fekv� kezeimet. Most mit mondjak neki? Az igazs�got nem lehet, mert itt helyben kiny�rna, ak�rmennyire s�r�lt vagyok.

– Sajn�lom!- motyogtam magam el�, majd �jra felnevettem.- Id�n lehet �n kapom a legjobb dr�masz�n�szn� c�met!- � nem nevetett idi�ta viccemen, csak n�zett r�m azokkal a ragyog� szemeivel.

 Yong Hwa:

  Ez a bolond, h�t t�nyleg ilyen k�nnyen meg�szta... Azt hiszem, sosem l�ttam m�g ilyen szerencs�s embert. Az �n d�nt�sem pedig v�gleges. Nem tudom, Hongkivel akarok-e lenni, de azt tudom, hogy Shinhy�vel m�r nem. Egy kezemen meg tudn�m sz�molni, h�nyszor mondtam ki, azt az a bizonyos s-bet�s sz�t (saranghae) kapcsolatunk ideje alatt. Nem �llt r� az ajkam. Azt hiszem, kihaszn�ltam ezt a n�t, �s nem r� v�gytam igaz�n. Tal�n m�r akkor is a f�rfiak fel� kacsintgattam, b�r k�tlem, hogy t�l sokra gondoltam volna �gy.

– Hongki, te akkora idi�ta vagy... – cs�szott ki a sz�mon, amin m�r az �v�t is �reztem. Nyelv�t hevesen �gyeskedte a sz�mba, b�r nem volt j� �ze, m�gis �desk�snek v�ltem. Gyenges�ge ellen�re, akkora er�t fektetett a cs�kba, amire nem sz�m�tottam. Szem�ben m�r nem a k�nnyek, hanem a v�gy szikr�ja csillogott. Azt�n t�nyleg csak azt vettem �szre, hogy r�hanyatlok, � pedig felny�g.

 – Majd ha eg�szs�ges leszel... – mondtam halkan, �s egy puszit nyomtam a cs�kt�l nedves ajkaira.

– Nem akarok addig v�rni. – suttogta a v�gyt�l elpirulva, �s �szrev�tlen�l cs�sztatta tenyer�t a sz�vem f�l�. – �rzem, a sz�ved is engem k�vetel, el�rul a saj�t tested...

Nem hiszem el, ez provok�l engem... Ez kell neked, Hongki, akkor nesze. �gy hemperedtem, hogy �n ker�ljek fel�lre, ezut�n fel�ltettem, �s leh�ztam a p�l�j�t, �s ajkaimmal puh�n v�gigszaladtam a mellbimb�in. Azt hittem, �n ir�ny�tok, de tudtam, hogy elvesz�tem a fejemet. Egyre kisebb lett a hely a farmeromban, �s kezdtem magamat k�nyelmetlen�l �rezni, amint meg�reztem a „szerelmem” gerjedelm�t is.

– Yong Hwa, neh�z vagy... – ny�g�tt fel hamis er�tlens�get m�melve Hongki.

- Vedd �gy, hogy ez �des teher... - v�gtam vissza, k�zvetlen a f�l�be mondva szavaimat. �rdes hangon nevetett fel, olyan szexi volt, lecsaptam ajkaira �jfent, �s elm�ly�tettem a cs�kot. Gyeng�den megfogtam a karj�t, �s felseg�tettem, majd cs�k k�zben az als�j�t pr�b�ltam lefejteni, t�bb-kevesebb siker koron�zta t�rekv�sem. A szemem f�tyolos lett, behunytam, hogy m�g intenz�vebben �nts�n el az �rz�s. Sosem tudtam, milyen f�rfit �lelni, bitorolni az ajk�t, milyen egy�tt h�lni vele. �s most �gy gondoltam, �nuralmam utols� martal�kaiban fetrengve, hogy ez m�r �let.

– Yong Hwa. – ny�gte ism�t Hongki, �s �n t�gra ny�lt szemekkel vizslattam sz�p, szab�lyos test�t. Megperd�tettem, �s a m�ly sebeket szemrev�teleztem, ujjaimmal v�gigsz�ntottam az �les, az id�k sor�n feh�rr� halv�nyodott, de �les sz�l� hegeket. Ostornak t�nik, vagy �v okozhatta. De �gy �reztem, nem szabad elszomor�tanom, �s id�zn�m ezekn�l a sz�rny� eml�kekn�l, �s h�tulr�l megmarkoltam a meredez� f�rfiass�g�t. B�tors�got mer�tettem a s�hajaib�l, jobb kezem a fark�n, a bal m�r a fenek�n. Amikor ezt meg�rezte, el�re ny�lt, �s kinyitotta a fi�kot. Egy k�kuszos s�kos�t� ker�lt el�, �zes�tetlen, v�kony�tott �vszerek t�rsas�g�ban.

– Te tervezted ezt, igaz? A v�lasz egy kaj�n vigyor lett, �s �n nem voltam rest nyomni az ujjamra egy kis s�kos�t�t. Majd let�rl�m �n ezt a vigyort a k�p�r�l, �s kom�tosan betoltam a k�z�ps� ujjamat a sz�k r�sen. Egy pillanatra nem vett leveg�t, majd gyorsabb temp�ra v�ltott, lihegni kezdett. �n is felgyors�tottam magamat, �lveztem azt, ahogy hatalmam van felette. Olyan gyerekesen izgett-mozgott. Hirtelen megdermedt, szinte fuldoklott.

– Hongki, mi a baj? – tudakoltam riadtan, �s k�tyagos fejjel.

– Veled semmi, de �n f�lek...nagyon... f�lek!- Fel�m fordult, �s szorosan �t�lelt. K�kusz illattal bor�tottam be magunkat, ahogy �jra �s �jra haj�ba t�rtam. � pedig besz�lt �s besz�lt. Ism�telten a h�t�t akartam l�tni, elmondani neki, hogy nincs mit�l f�lnie. Megmassz�roztam, puszilgattam a cs�nya sebhelyeket, �s ez az �vatoss�g sz�p lassan ellaz�totta. Minden izma elernyedt, �s el is �lvezett az �n kedvesem.

– Az els� aj�nd�k, amit t�lem kapt�l. – mondtam a piheg� �desemnek. Hirtelen fel�lt majd n�gyk�zl�bra ereszkedett, �s tompor�t fel�m tolta, jelezve, hogy k�szen �ll az aktusra, m�r eleny�szett minden f�lsz. Egy kis s�kos�t� az ujjakra, �s az elernyedt, laza farpof�k k�z� nyomtam felforr�sodott mutat�, �s k�z�ps� ujjamat. K�nny�tettem a lelk�n, most birtokolni akarom a test�t, ez a gy�gyul�si folyamat, nekem is, �s neki is. �sszeszor�tottam a fogamat, hogy maradjon m�g egy kis �nkontrollom, nem akartam berontani az ajt�n.

- K�rlek, ne fogd vissza magad, Yong Hwa!– lihegte. Felhev�lten markoltam a fenek�be, k�zben gyorsan felh�ztam a gumit, remeg� kezekkel cs�sztattam magam a megfelel� poz�ci�ba. Azt�n sebt�ben, �m m�gis lassan hatoltam a meleg �regbe. Meglep�en kellemesen lubickoltam benne, �s � ebben furcs�n kicsavart p�zban �gy n�zett r�m, mint egy istenre. Elpirultam, �that� pillant�sa zavarba hozott. Tipikus, �zsiai szemp�r... Mi�rt lep meg ez a dolog, amikor nekem is hasonl� van? Valahogy m�gis sokkal m�lyebb, m�gikusabb hat�st �rt el, mint �n.

 - Tudod, Yong Hwa...

– Hmm?

– Nagyon, de nagyon szeretlek t�ged. – mondta, a tekintetem el nem eresztv�n. �gy is egyre gyorsabb temp�t dikt�ltam, �s �gy belelend�ltem, hogy majdnem csattogott, de nem tudtam visszafogni magamat. Hangosan �lveztem el, szerencs�re csak az �vszerbe, m�g a vastag falak is megremegtek hangomt�l. Lihegve kih�z�dtam, majd levettem a gumit, �s akkor eszembe jutott egy olyan dolog, ami �sszet�rheti a kezdeti boldogs�gomat. A kotont a kezemben tartv�n, t�tott sz�jjal futottam le a merevlemezemen az eddig elt�lt�tt �jjeleket Shinhy�vel...

 Hongki:

 K�zel van! T�l k�zel! A sz�vem majd kiugrik a mellkasomb�l. �risten! Meg fog cs�kolni! Mit tegyek? A testem nem mozdult...vagyis de... csak �pp fel�, nem el t�le.

-  Hongki, te akkora idi�ta vagy..- suttogja a sz�mra. Elvesztem! Nem tudom honnan volt r� er�m, de hirtelen az ajkaira tapadtam, �s addig simogattam a nyelvemmel, am�g megnyitotta az utat. Egy pillanatra felr�mlett, hogy tal�n nem kellemes a cs�kom, de amikor visszacs�kolt mintha a vil�g elt�nt volna �s csak mi ketten lett�nk volna. Most m�r nem �rdekel, ha ut�na agyonver is... mikor megszak�totta a cs�kunk egy pillanatra elkapott a r�m�let, de a szemeiben neki is ott lobogott a v�gy t�ze. Istenem, hogy mennyire szeretem �t! Mikor r�m hengeredett a f�jdalom j�zan�t�lag hatott r�m. �gy kiss� felny�gtem. Amikor visszakozott, nem h�tr�ltam, hagytam hadd vezessen, b�r k�tlem, hogy sok tapasztalata lenne f�rfiak ter�n. Megford�t �s a h�tamat simogatja. Eddig tartott a b�tors�gom �s most f�lek, nagyon is f�lek. L�tja a sebeimet, meg�rinti �ket, bennem pedig felr�mlik a m�lt. Szinte magam el�tt l�tom, ahogy ap�m �t�sre emeli a v�kony b�rsz�jat, undor�t� mosoly�t. Ett�l ledermedek. Tudom, hogy Yong Hwa van m�g�ttem, tudom, hogy ezek az � kezei...de m�gis. Minden porcik�mban megremegek �s megfesz�l�k.

– Hongki, mi a baj?- a hangja agg�d�. Megint �rzem, hogy s�rhatn�kom van. T�nyleg nevezhetek a dr�makir�lyn� c�mre! A szeme m�g f�tyolos a v�gyt�l, de nekem nem megy...�gy nem!

- Veled semmi, de �n f�lek...- suttogom mik�zben a karjaiba simulok- ...nagyon...f�lek!- amikor fel� fordulok � nem tasz�t el, hanem �t�lel, igaz �gy mindenem tiszta k�kusz szag� lesz, de �lvezem ahogy a hajamat sim�tja. Akaratlanul ny�lok meg neki.- Gyerekk�nt az ap�m sokszor elvert... ez volt a hobbija- mosolygok keser�en.– Azt�n amikor bet�lt�ttem a kilencet, m�r nem csak vert, hanem...hanem gyakran... meg...meg is... e...er�...er�szakolt!- ny�sz�rg�m �s megint megremegek, de � m�g mindig szorosan tart, �gy tov�bb mes�lek neki. Akarom, hogy tudja, mit titkolok mindenki el�l, azt akarom, hogy tudja mit takarnak a tetov�l�sok! Miut�n ki�nt�ttem neki a lelkem, � az �rint�seivel mondja el, hogy nem undorodik t�lem. Meg massz�roz �s simogat, puszilgatja a sebhelyeimet, ezzel �jra fellobbantva a t�zet bennem. Alig �rint, m�gis �gy �rzem a mennyekben vagyok. Kez�vel k�nyeztet, a nyakamat cs�kolja. Felny�g�k, amikor megsz�vja �rz�keny pontomat a f�lem alatt. A keze k�zben egyre gyorsabb ritmust dikt�l. A testem csak r� figyel, a gondolataim valahol nagyon messze j�rnak. H�tra ny�lok �s szorosan magamhoz �lelem az �n kedvesemet. Amikor egy finom cs�kot nyom a gerincemre m�g engem is meglep az �rz�s ami v�gigcik�zik rajtam annyira er�teljes, hogy el�lvezek. Testem elernyedt �s alig kapok leveg�t, de nem b�nom.

–  Az els� aj�nd�k, amit t�lem kapt�l...- suttogja a f�lembe, �s szinte l�tom, azt a csib�szes mosoly�t. Teh�t lesz t�bb is? Hirtelen el�nt a boldogs�g. Akkor ez most azt jelenti, hogy velem maradt? Egy p�r lesz�nk? Lehets�ges...tal�n m�g az is, hogy egyszer kimondja „szeretlek”? Felpattanok, hogy viszonozzam a k�nyeztet�st, de meggondolva magam ink�bb h�tat ford�tva neki n�gyk�zl�bra �llok �s fel� ford�tom a fenekem. Nem t�r�d�k a t�rdembe sz�r� f�jdalommal. Hatalmas mosollyal az arcomon ny�gd�cselek mik�zben t�g�t, majd kicsit felki�ltok, ahogy egyetlen, hat�rozott mozdulattal bel�m hatol. Azt hittem f�jni fog! De nem... �gy l�tszik a testem t�k�letesen passzol hozz�. Iszonyatos iramot dikt�l, alig b�rom k�vetni. Minden egyes l�k�s�vel v�gigsim�t azon a pontomon, m�lyen bel�l, a farkam �jra meredten �ll, �s hihetetlen milyen j� vele. Kicsavarom a testem, mert l�tni akarom azokat a m�lybarna szemeket, mik�zben elmer�l bennem. Ak�r egy isten, hihetetlen, milyen teste van! El kell mondanom neki!

– Tudod, Yong Hwa...- �m hatalmasat ny�g�k, mert f�rfiass�ga �jra el�ri a prosztat�mat �s a testemen ezernyi vill�mk�nt fut �t a gy�ny�r.

– Hm?- n�z le r�m k�rd�n, v�gyt�l csillog� szemekkel. �lvezi, l�tom k�zel j�r a beteljes�l�shez.

– Nagyon, de nagyon szeretlek t�ged!- l�tom a tekintet�ben, hogy valami elpattan benne, �s ha lehets�ges m�g gyorsabb ritmusra v�lt. F�j a nyakam, �gek a t�rdeim, z�g a fejem �s elzsibbadtak a karjaim, de nem eresztem el a tekintet�t egy pillanatra sem. Szinte egyszerre �lvez�nk el, � akkor�t ki�lt, hogy szerintem m�g a folyos�n is hallott�k, �n viszont a p�rn�ba rejtem az arcom, alig hallhat� csak a hangom. P�r m�lyebb leveg� v�tel ut�n kihuzakodik bel�lem, hogy levegye �s kidobja az �vszert. �m a mozdulat k�zep�n megdermed. �n pedig megijedek. Reszketve fordulok az oldalamra, hogy jobban l�ssam �t. Valami baj van... l�tom, ahogy valamin er�sen elgondolkodik. Azt�n hirtelen leesik! Hiszen kitart�an b�mulja k�zben a gumit. Shin Hye! Megb�nta, hogy lefek�dt velem? Vagy nem �lvezte �gy, ahogy �n? Vagy csak sajn�latb�l tette? Mindh�rom eset f�j�n szor�totta �ssze a sz�vemet.

– Yong Hwa?– �rintem meg finoman, de � �gy �sszerezzen, mintha legal�bbis meg�gettem volna. K�nos mosollyal �s b�nb�n� tekintettel h�tr�l t�lem. �n pedig nem k�vetem �t, amikor szinte bemenek�l a f�rd�be. Egyr�szt, mert a felel�tlens�gemnek k�sz�nhet�en a fejem iszonyatosan f�j, sz�d�l�k �s m�g h�nyingerem is van, valamint a l�baim is reszketnek, m�sr�szr�l a tekintete is visszatart. Most m�r biztos megb�nta, hogy lefek�dt velem! De �n m�g �gy is boldog vagyok. Ha meg is b�nta �s nem marad velem, de legal�bb egyszer �t�lhettem vele a csod�t. M�gis...m�gis olyan sz�p lenne, ha egy�tt maradn�nk. Magamra h�zom a takar�t �s magzatp�zba g�mb�ly�d�k, �pp �gy mint kiskoromban, miut�n az ap�m meger�szakolt. B�r most a f�lelem mell� boldogs�g is t�rsul, �gy �szre sem veszem, hogy megint s�rok. Apr� �rul�im hatalmas cseppekben folynak v�gig felhev�lt �s kipirult arcomon. N�h�ny pillanatig m�g lubickolok ebben a fur�n kett�s �rz�sben, de azt�n a h�nyingerem feler�s�dik, �s hirtelenj�ben azt sem tudom mit csin�ljak. Er�mb�l csak annyi telik ki, hogy kifordulok az �gy sz�l�re �s m�ris utat t�r mag�nak a rosszull�t. Nem tudom meddig voltam eszm�letlen, de szerencs�re csak ep�t h�nyok. A testem �jra remegni kezd, f�zom. A l�t�som is hom�lyosabb a kellet�n�l. Mi t�rt�nik? Mennyire vertem be a fejem? Mire eljutok id�ig a gondolataimban, m�r nem vagyok magamn�l. Hallok valakit, de nem tudom, hogy ki az...apa? Mit keres � itt? Nem akarom! NE! Ne b�nts...

Yonghwa:

 Nem el�g a filmforgat�s, nem el�g ez a Shinhy�s dolog, m�g az �j lemezemmel is kell t�r�dn�m... „Can't stop me now” �s „can't stop loving you”, Hongki. Ezt neked �rtam, m�r akkor, tudat alatt csak neked. Elfog a rosszull�t, de felt�rcs�zom a volt bar�tn�m sz�m�t, mindek�zben er�gy�jt�sk�nt ezt d�dolom... Nem sok�ig cseng, hamar felveszik a m�sik oldalon.

- Shinhye... - ny�g�m nagy nehezen a telefonba.

- Igen, mit szeretn�l? Nem �r r� k�s�bb? Tudtommal szak�tottunk...

- V�rj, ne tedd le! Mikor...mikor menstru�lt�l utolj�ra? A legutols� p�r alkalommal nem v�dekezt�nk... - suttogom saj�t hangomt�l megsz�gyen�lve. A vonal m�sik v�g�n k�nos csend. Meg kell kapaszkodnom a k�d sz�l�ben, a retteg�s elemi er�vel t�r r�m, nem menek�lhetek el�le. F�rfi vagyok, szembe kell n�znem ezekkel a probl�m�kkal. Elhagytam a bar�tn�met egy m�sik f�rfi miatt. De m�gis... akkor mi a fr�szt csin�lok? Magamra pillantok, meztelens�gem teljes tudat�ban, megszeml�lek minden kicsiny r�szletet. Minden „t�k�letes”, Hongki pedig ilyen l�that� sebeket hordoz a test�n. Mi lesz, ha m�g �n is megsebzem? Mit mondjak most neki? Istenem, most seg�ts, engedd, hogy ne legyen terhes. Nem akarok tiszteletlen gondolatokat pazarolni esetlegesen a saj�t v�rem meg fogantatt�sa v�gett, de akkor mit tenn�k ilyen helyzetben? Korea a hagyom�nyok orsz�ga, els�sorban nagy botr�ny lenne, t�nkretenn� az �letemet �s az eg�sz karrieremet, ak�rcsak az �v�t is. Elvesz�ten�m Hongkit, �s el kellene vennem ezt a sz�p n�t, mindenf�le boldog ind�ttat�s n�lk�l.

- Yonghwa, mit tesz�nk, ha...ha kider�l, amit�l tartunk? - m�g ki sem meri mondani, akkor ezek szerint � is nagyon agg�dik.

- �szint�n? Nem tudom. Nem akarlak a r�szletekbe beavatni, de k�ztem, �s Hongki k�z�tt komoly az �gy.- suttogom a telefonba, remegve.

- K�rlek, gyere �t, �s tiszt�zzuk a dolgokat. - mondja bizonytalan, elhal� hangon. �n nem vagyok rest, visszamegyek Hongki szob�j�ba, aki l�that�an nagyon rosszul van. Ijeszt�en s�padt �s mintha l�z�lmai lenn�nek. Gyorsan magamra r�ngatom a ruh�t, mik�zben felh�vom a menedzser�t, h�vjon hozz� orvost, int�zze �t. Nem �r�l nekem, s�t. Kifejezetten m�rgesen besz�l velem. Hirtelen bontom a vonalat. Nekem erre sajnos nincs id�m. Nem akarom, hogy m�r csak a Cold love c�m� sz�mommal b�cs�zzak t�le, m�g el sem kezd�d�tt. Can't stop me now, Yonghwa, fel a fejjel. Amikor berobog a menedzsere, egy utols� pillant�st vetek m�g r� �s megfogadom magamban, hogy miut�n megoldom az �sszes kellemetlen �gyet, �s �jra a karjaimba z�rhatom �t, t�bb� nem is hagyom el! Annyira akarom �t, belesajdul a sz�vem.

Hongki:

Halk csipog�s �breszt fel. �lmodtam, vele. Sz�rny� r�m�lmom volt. Ap�mat l�ttam amint k�zel�t fel�m, de azt�n teljes filmszakad�s. �lmosan nyitom ki a csip�imat �s �ri�si a d�bbenetem, mert egy �pol�n�vel tal�lom szembe magam. A n� egy ezer wattos vigyort villant.

- J� reggelt!- a hangja l�gy �s kedves.- M�r �pp ideje volt! Valaki m�r nagyon agg�dott mag��rt!- int fej�vel az ablak alatti kanap� fel�.

- K�rh�zban vagyok?- n�zek fel r� �rtelmesen. � b�lint.- Mi�ta?

- H�rom napon �t aludt. El�gg�...hogy is mondjam...- zavar�ban teljesen elv�r�s�dik.- sz�val...el�gg� rosszkor...vagyis h�t...- hirtelen megvil�gosodok �s �n is sz�p �rett paradicsom sz�nben kezdek pomp�zni.

- ����rtem!- suttogom szint�n zavarban.- Mi t�rt�nt velem?

- Az agyr�zk�d�s�nak nem tett j�t, �s a l�za is felsz�k�tt el�g magasra! A menedzsere mindv�gig itt volt maga mellett!- amikor kimondta, azt hittem megfulladok. A leveg� is bennem rekedt. Nem Yonghwa, hanem a menedzserem?

- A menedzserem?- nagyon �rtelmes lehetett a k�pem, mert egy hat�rozott b�lint�s k�s�rt�ben megism�telte. Biztosan a forgat�s miatt nincs most itt, nyugtatom magam, majd viszonzom a n�v�rke mosoly�t. Miut�n v�gzett az ellen�rz�ssel egy biztat� mosollyal �jra megaj�nd�kozott, majd t�vozott. Nemsokkal k�s�bb menedzserem v�gre fel�bred. Ahogy r�n�zek megrettenek. Irt� d�h�s! �m miel�tt belekezdene a fejmos�sba felteszem neki a sz�momra legfontosabb k�rd�st.

- Hol van Yonghwa?-gomb�c van a torkomban, szorongva v�rom a v�lasz�t, de a tekintete m�g jobban els�t�t�l.- Hol van? Mi t�rt�nt?

- Hogy mi t�rt�nt?- ha tov�bb d�h�ng fel fog robbanni!- Az a mocsok felh�vott, hogy miut�n...sz�val ut�na...na, hogy rosszul lett�l �s gondoskodjak r�lad, mert neki mennie kell �s erre most nem �r r�! Azt�n sim�n lel�pett!- a v�g�t m�r szinte ord�totta, k�zben fel-al� j�rk�lt, �s hevesen gesztikul�lt hozz�. A sz�vem �sszet�rt. Ak�rmennyire is �ll�tottam, hogy nekem �gy is meg�rte, az igazs�g az, hogy pokolian f�j.

- Ez most nem igaz...ugye?- n�zek fel r� k�ts�gbe esetten.- Mondd, hogy ez nem igaz!- rim�nkodok neki s�r�s hangon.- � nem ilyen...nem teheti ezt velem!- Szem�ben ott a sz�nalom. Igaz! Megdugott �s ott hagyott az �gyban! Az sem �rdekelte, hogy rosszul vagyok, hogy esetleg sz�ks�gem lenne r�! Legnagyobb meglepet�semre b�rmekkora is volt a f�jdalmam a k�nnyeim nem b�jtak el�. F�jt a mellkasom �s nehezen kaptam leveg�t, testem remegett, de s�rni...azt nem tudtam.

K�t nappal k�s�bb kiengedtek. A filmben nekem m�r nem volt szerepem, �gy elk�sz�ntem mindenkit�l, az eg�sz st�bt�l, kijelentkeztem a hotelb�l �s visszat�rtem Sz�ulba a t�bbiekhez. Vele az�ta egyszer sem tal�lkoztam, igaz nem is voltam k�v�ncsi r�, �s h�t ker�ltem is. Hallottam, hogy �t �s azt a n�t ism�t egy�tt l�tt�k t�bbsz�r is. A hangulatom lassan r�telepedett mindenre. Nincs �tv�gyam, unok mindent, a dalok sem �gy hangzanak, mint eddig, kiv�ve a lass� �s �rzelmes dalaink. De s�rni m�g most sem tudtam. Pedig az j�t tenne, tudom...csak h�t, ami t�rt�nt, az az �n hib�m is. Vagyis nagyr�szt az eny�m. M�g mindig f�j a mellkasom, ha r� gondolok, �gy igyekszem elterelni a figyelmemet, de ez nem olyan egyszer�. Mindenr�l � jut eszembe. Sz�nalmas!

H�rom hete j�tszom ezt. �gy teszek, mintha meg sem t�rt�nt volna, mintha nem l�tezne, pedig l�tezik, tudom...becsapom magam, hogy tov�bb l�phessek. Egy poh�r pezsg�vel a kezemben (nem tudom hanyadik poh�r m�r) kis�t�lok a sz�rakoz�hely erk�ly�re. F�l �ra m�lva fell�p�s van. A t�bbiek morcosak, de nem sz�lnak semmit. M�r nem. K�t hete m�g szidt�k �s engem v�gasztalgattak, azt�n engem szidtak, hogy- hogy lehetek ilyen h�lye �s legyek m�r �jra norm�lis ember, most m�r nem sz�lnak hozz�m. Bel�tt�k, hogy nincs �rtelme. �n is tudom, hogy tov�bb k�ne l�pnem. Nem j� ez �gy, de egyed�l nem fog menni, nem tudok tov�bb l�pni. Vagy csak nem akarok. Hi�nyzik! Rohadtul hi�nyzik! Hirtelen �tlett�l vez�relve el�kapom a tel�mat �s m�r h�vn�m is, de...

-Hongki!- l�p ki hozz�m Jae Jin.- Id� van!

- J�v�k!- motyogom, majd a pezsg�t �gy ahogy volt ott hagyom az erk�lyen. Ez szemet is sz�r neki. Hatalmas vigyorral aj�nd�koz meg.- Ne vigyorogj! Csak forog a gyomrom!- Ja igen! Ez a leg�jabb t�netem. �lland� h�nyinger. A doki szerint a stressz �s a rengeteg alkohol miatt...meg az igen csak l�tsz�ks�glet� �tkez�s miatt. Persze mi�rt is hinne nekem! Tov�bb vigyorog �s ez m�r ideges�t�. Ahogy bel�p�nk az ajt�n azonnal el is mondja mindenkinek. A t�bbiek is �r�lnek, h�t egye fene, legyen gyereknap �s nem mondom el nekik. Igyekszem felr�zni magam a koncert�nkre. A rajong�ink nem vehetik �szre, hogy nem vagyok sz�zas. Fel�lt�m a m�vigyort �s elindul a „buli”.

Egy �ra eltelt�vel hullaf�radtan t�zelem a t�meget, �m tudom, hogy most utols� dalk�nt egy gy�ny�r� lass� dalt j�tszunk, a „sing a song for you”-t. Ahogy elkezdem lehunyom a szemeim �s felr�mlik el�ttem �. Neki �neklek, sz�vemb�l, lelkemb�l. A dal k�zep�n �rzem, hogy nem fogom tudni v�gig csin�lni, ez�rt esdekl�n n�zek a t�bbiekre, de �k csak biztat� pillant�saikkal v�laszolnak. N�m�n form�lom a k�rd�st „ mi�rt?”. Jae Jin csak egy m�sodpercre de v�gigh�zza ujj�t az arc�n, mintha s�rna, ekkor figyelek fel a saj�t k�nnyeimre. Igen. V�gre s�rok! �rte, miatta. A dal v�g�n a k�z�ns�g tombol, meghatott�k �ket a k�nnyeim. Els�k�nt b�cs�zok el �s szinte lefutok a sz�npadr�l, egyenesen neki valakinek. Ijedten n�zek fel. Nem akarom, hogy � legyen az! Hihetetlen de t�nyleg nem � az! Akinek neki mentem �s kis h�j�n felbor�tottam a banda �r�k�s tagja, Won Bin az!

- Won Bin?- suttogom halkan �s rekedten, � meg csak r�m n�z �s nevet.

- Igen, �n vagyok, te ostoba!- a karjaiba z�r �s elrejt. �gy hi�nyzott ez m�r! Mellette mindig megnyugszom �s k�pes vagyok magamra tal�lni.

- Hogyan...Ki volt?

- A t�bbiek.- v�laszolja, �s k�zben kifel� terelget a helyr�l.- Nem b�rt�k tov�bb n�zni, ahogy szenvedsz �s felh�vtak.

- �s te elj�tt�l.-�llap�tom meg. Hagyom magam vezetni. Nem n�zek semerre, csak belekapaszkodok �s hagyom magam.- Hov� megy�nk?- k�rdezem amikor a repteret megl�tom a kocsi ablak�ban. Won Bin komoly tekintete besz�desebb mindenn�l.- Ennyire szarul n�zek ki?

- Szerinted?- nyom kezembe egy t�kr�t. Amit benne l�tok az t�nyleg borzalmas. Beesett arc, karik�s, v�r�sre s�rt szemek s�padt b�r.

- Ez nem is �n vagyok!- motyogom magam el�. Az aut� nem a f�bej�rat el�tt �ll meg, hanem tov�bb hajt a k�l�nleges bej�r� fel�. Oda ahol miniszterek �s �llamf�k j�nnek mennek. T�ved�s ne ess�k, nem mag�ng�ppel megy�nk, hanem rendes j�rattal, csak h�t ahogy kin�zek...jobb ez �gy. Meglep�d�tten l�tom a sof�r kez�ben a t�sk�mat �s az irataimat. Won Bin meg csak vigyorog. Na igen, ha � �s a t�bbiek sz�vetkeznek... Mi v�r r�m?

- Won Bin...- kezdem t�tov�n.

- Hm? Mi az?- k�rdi �s k�zben becsekkol helyettem is.

- El...el k�ne...int�znem...egy...telefont. Ha nem gond?- R�m n�z azokkal a mindent tud� szemeivel, majd a kezembe nyomj a saj�t k�sz�l�k�t.

- Van id�d.- mondja.- A g�p k�sve indul! De csak k�t �r�d van!- figyelmeztet, �n pedig elvonulok a VIP v�r�ba �s ott is megkeresem a legeldugottabb sarkot, majd elind�tom a h�v�st. A m�sodik cseng�sre fel is veszi.

- Hongki?- hallom a hangj�n a t�tov�z�st.-Hol vagy most? Mi�rt h�vt�l?- csak hallgatom azt a l�gy hangj�t �s potyognak a k�nnyeim. L�tni akarom!- Hongki hol vagy?-agg�dik? Elmondjam neki? Legyen, t�bbet m�r �gy sem veszthetek ezen a dolgon.

- A Gangnam-i rept�ren vagyok...- suttogom a k�sz�l�kbe.- csak...csak hallani akartalak...m�g egyszer...utolj�ra...

- Hol vagy?- most m�r nem mindegy? K�rdezn�m, de nem tudok megsz�lalni.- Hongki, ne tedd ezt velem! V�laszolj! A rept�ren merre vagy? Mikor indul a g�p �s hova?- f�jdalmas s�haj szakad ki bel�lem, de elsuttogom neki, hogy a g�pr�l csak annyit tudok, hogy k�t �ra m�lva indul. Azt mondja elj�n, �s �n hiszek neki. Ezut�n bontja a vonalat. Won Bin �ll el�ttem kez�ben k�t k�v�val.

- Nos? Yognhwa elj�n?- szomor� mosollyal n�zek fel r�, de b�lintok.- Idd meg am�g meleg!- le�l mell�m. Nem sz�l semmit �s ez most nagyon j�l esik. Miut�n megittam a k�v�mat, a v�ll�nak d�l�k �s az embereket figyelem.

- Elmondod?

- Majd igen...ha lesz m�g mit!- nem tudom mennyi id� telik �gy el, de egyszer csak felsz�l�tanak minket, hogy sz�lljunk fel a g�pre. Megijedek.- V�rjunk m�g! Csak egy kicsit!- � pedig b�lint �s velem egy�tt lesi a t�meget. Hirtelen azonban megragad �s a g�p fel� kezd vonszolni.

- Won Bin! V�rj! L�tom �t!- r�ntan�m ki a karom, de hirtelen megl�tom. Nincs egyed�l. Shinhye is vele van! A f�jdalom megint megtal�l �s a sz�vem ism�t darabokra hullik, ahogy egym�s kez�t fogva fel�nk sietnek.- Vigy�l el innen! Most!-suttogom bar�tomnak, �s egy m�sodpercre m�g a szem�be n�zek, majd elfordulok �s �gy teszek, mintha nem hallan�m a hangj�t, ahogy ut�nam kiab�l. Zokogva �l�k a sz�kemben, �s egy kicsit belehalok, amikor a g�p felemelkedik vel�nk.

Yonghwa:

 Ez a h�v�s most mi? Shinhye napok �ta tartja bennem a lelket, kider�lt, hogy a szak�t�sunkat m�r � is tervezte. A lemez�nk miatt is idegeskedtem, Shinhye is depresszi�s lett, amikor kider�lt, hogy nagyon nehezen eshet teherbe. �s m�g r�ad�sul Minhyuk keze is megr�ndult, �s a fell�p�seket f�jdalomcsillap�t�val vitte v�gig. A backstageben pedig n�ha s�rt is. Nem akart benn�nket cserben hagyni. Be�l�nk egy taxiba, Shinhye nem akar zavart okozni, �n pedig nem b�rn�m egyed�l. V�g�l megl�tom Hongkit, az �n dr�ga szerelmemet. Shinhye �tkarol, el ne essek, annyira f�j ilyen �llapotban l�tni �t.Tekintet�nk �sszekapcsol�dik, egy riadt �zike hozz� k�pest semmi. R�mosolygok, er�tlen�l, de addigra elrohan? Mi�rt? Mit tehetn�k? Mi lesz most...?

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.